Red Moonlight: 27.fejezet.

Itt a friss! Remélem, tetszeni fog! :D 

+18

 27. Forró vágyak:

A betegségem miatt egész héten nem kellett bemennem az iskolába, ami jó volt, de mégsem. Jó volt, mert nem kellett szembe néznem a diákokkal, akik minden bizonnyal szörnyszülöttnek tartják Edwardot. De nagyon is rossz volt, mert nem lehettem Edwarddal.

Azt mondta, hogy ő sem megy be az iskolába, de arról nem beszélt, hogy akkor hova tűnik minden nap. Csak éjszaka jött vissza hozzám. Akkor is mikor aludtam. Csak az illatából tudtam, hogy egész éjjel velem volt.

Nem akartam kíváncsiskodni, pedig szinte kilyukadt az oldalam tőle. De mégis erőt vettem magamon, és nem zúdítottam rá a temérdek sok kérdésemet.

A legelső kérdésem az lett volna, hogy most mit fogunk csinálni. Igazából a többi kérdésemre adódó válasz nem is érdekelt annyira, amíg a mi benne van a válaszban.

Péntekre már tökéletesen jól voltam, így már nem tudtam a nappalomat elütni azzal, hogy kifekszem a betegséget.

Rájöttem, hogy utálok betegnek lenni, és szerencsés vagyok, hogy nagyon ritkán esik meg ez velem. Még így is, hogy szinte húsz órát aludtam a betegség miatt, nagyon unatkoztam. Főleg pénteken ütközött ez ki, mikor már ahhoz is fáradt voltam, hogy aludjak. Ezért egész nap tévéztem.

Anyuék sem voltak itthon, és reméltem, hogy Edward éjszakára visszajön, mert nem is lesznek itthon. Elmentek Ethan anyukájához, és még délután felhívtak, hogy nem tudnak a havazás miatt hazajönni.

A másik nagy problémám pedig az volt, hogy imádtam a havat, de így nem mehettem ki. Edward pedig nem volt itt. Így nekem kellett arról a hülye ötletről lebeszélnem magam, hogy kimegyek hóembert és hóangyalt csinálni, hogy végül még tüdőgyulladásom is legyen. Bár megesett, hogy felkaptam a kabátomat, és a csizmámat, de végül az ajtóban visszafordultam. A harmadik ilyen esetnél bedobtam a kabátomat a mosógépbe, hogy ne is kísértsen.

Kicsit furcsa volt, mert anya a telefonban azt is mondta, hogy Edward átjöhet éjszakára, ami sejtettem, hogy mit jelent. Megborzongtam a gondolattól, és rögtön lehurrogtam anyát az ötletért. De erre csak azt mondta, hogy a bal alsó fiókjában van valami.

Miután letettem a telefont, már el is felejtettem, mert nem tartottam fontosnak. Aztán, ahogy kapcsolgattam a tévét, megláttam egy védekezésről szóló dokumentumfilmet. A képernyőn megjelentek a tizenhat évesnél nem idősebb terhes kismamák, és rájöttem, hogy valami tényleg fontos lehet a bal alsó fiókban.

Rögtön feltrappoltam az emeletre, és mikor kihúztam a fiókot, megláttam egy rózsaszín dobozt. Először nem értettem, de mikor kivettem, megláttam, hogy Fogamzásgátló tabletta van ráírva.

Rögtön elvörösödtem, és nem tudtam, hogy mit kéne tennem. Mikor kihúztam a lapokat, észrevettem, hogy már használtak belőle. Valószínű, nem venné észre anya, hogyha kivennék egyet belőle. De mondjuk ő javasolta ezt – gondoltam bizakodóan.

Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek. Valószínű, hogy Edwardnak most van annál fontosabb dolga is, hogy velem veszekedjen megint a szexről. Pedig én nagyon akartam.

Végül eldöntöttem, hogy elolvasom a használati utasítást. Igazából elég sok olyan dolgot leírtak, amely elég elrettentő volt. Ez pont az ellentéte volt annak, hogy egyszer egy tévéműsorban a lány azt mondta, hogy a fogamzásgátló szedése miatt tisztult ki a bőre.

Tudtam, hogy hülye ötlet, mégis eldöntöttem, hogy beveszek egyet. Biztos, nem leszek annyira rosszul tőle, de legalább szép tiszta lesz az arcom. Nem volt olyan csúnya a bőröm, de idegesítettek a kis miteszerek.

Mikor már a vízzel teli poharat tartottam a kezemben, jöttem rá, hogy titokban azt akarom, hogy Edward szerelmeskedjen velem, és igazából ezért veszem be a tablettát.

Mélyet sóhajtottam, és lenyeltem a pirulát. Sikerült meggyőznöm magam arról, hogy ezt a bőrömért csináltam, nem a szex miatt.

És részben igazam is volt, mert ez valami egyszer használatos tabletta volt.

Igazából egyáltalán nem is éreztem magam furcsán, de még nem is várhattam el a hatását.

Végül meguntam azt, hogy ott álok a tükör előtt, és bámulom az arcomat, ezért elmentem aludni.

Mikor beértem a szobámba, Edward még nem volt ott. Igaz, még csak most alkonyodott, de én már vele akartam lenni.

Nem akartam belegondolni, hogy miért nincs itt, így inkább elmentem lezuhanyozni. De miután már illatozva tértem vissza a szobámba, akkor sem volt ott.

Semmit sem értettem. Alig láttam egy hétig, és még most sincsen itt…

Nem tudtam mit tenni, ezért inkább lefeküdtem. Csodaszámba ment, hogy képes voltam elaludni, de ez sem tartott sokáig.

Mikor felébredtem sötét volt, de ami rögtön feltűnt, hogy Edward illatát szívom a tüdőmbe. A testemet rögtön elárasztotta az izgalom. Örültem, hogy végre látom.

-          Edward – szólítottam meglepetten, mire nem kaptam választ, de lejjebb csúszott, így az ajkait rá tudta nyomni az enyémekre.

A csókja furcsán erőszakos volt, amitől megijedtem. Nem szoktam hozzá, hogy ennyire durván csókoljon, ezért eltoltam magamtól.

-          Mi a baj? – kérdeztem remegő hangon, és a homlokomat az övének támasztottam. Mélyet sóhajtott, és mivel a szemeim megszokták a sötétséget, láttam, hogy a szemhéjai csukva vannak.

-          El kell mennünk! – szűrte ki összeszorított fogain keresztül, és félő volt, hogy kitörnek, ha így szorítja őket továbbra is. Igazából nem lepett meg a válasza, számítottam rá. De az viszont sokkolt, hogy milyen bűntudat telepedett rám, hogy el fogom hagyni a szüleimet.

-          Veled megyek! – csókoltam meg gyengéden a szája szélét, mire hevesen utánam kapott. Nem tiltakoztam, mert én is akartam, de akkor is furcsa volt, hogy ennyire másként csókolt.

-          Nem vihetlek el! – nézett mélyen a szemembe a csók után, mire rögtön ellenkezni kezdtem.

-          De én veled akarok menni – motyogtam sértetten. – Ez az én döntésem, és nem engedem, hogy beleszólj! – Edward mélyet sóhajtott, és ez a hang szinte már beletörődő volt, mire elégedetten megcsókoltam.

-          Szükségem van rád… - suttogta az ajkaimra, mire a testem megremegett. Fogalmam sem volt, hogy ez most egy felhívás a szerelmeskedésre vagy egészen másra. Ezért inkább a zavarba ejtő szavak helyett, még szorosabban öleltem magamhoz.

Edward nyelve alaposan végig kóstolta a nyakam ívét, amitől ívbe hajlott a hátam, és még jobban hozzá nyomtam magam.

Szerelmem keze eltűnt a pólóm alatt, és mivel nem viseltem melltartót, könnyedén meg tudta markolni a mellemet. Éreztem, hogy az arcom lángol a vágyakozástól, de most nem csak feküdni akartam, és élvezni a kényeztetést, hanem meg akartam vigasztalni.

Kissé eltoltam magamtól, amit visszautasításnak vehetett, mert a kezét is kirántotta a pólóm alól.

Bátorítóan rámosolyogtam, és belecsimpaszkodva a nyakába húztam őt közelebb magamhoz. Nem tiltakozott, de a szemei kíváncsian csillogtak.

Igyekeztem minden félelmet legyőzni, mikor én is végig csókoltam a nyakát, mire Edward ádámcsutkája izgatóan megugrott. Így hát ennek megörülve, fojtattam a ténykedésemet, közben pedig gombolgatni kezdtem az ingét. Még ekkor sem tiltakozott, és rájöttem, hogy tényleg szeretkezni akar velem.

Örömben felhagytam minden tevékenységgel, és hevesen megcsókoltam, miközben a végtagjaimmal szó szerint Edwardra csimpaszkodtam.

-          Szeretlek! – suttogtam az ajkaira, majd beleharaptam az alsó ajkába, mire a csípőjét nekem nyomta, ezzel megéreztem, hogy kíván. Ez csak növelte az önbizalmamat, így hát megtoltam Edward mellkasát, és értette a célzást, mert hanyattfeküdt az ágyamon.

Ő volt a leggyönyörűbb teremtmény az egész világon, ebben tökéletesen biztos voltam. Annyira imádnivaló volt, ahogy az izmai megfeszültek, mikor érzékeny pontokat érintettem a testén.

Először a nyakát halmoztam el csókokkal, de mikor már nem értem be csak ennyivel, harapdálni kezdtem. A morgásiból ítélve ez is nagyon tetszett neki, és ez csak még egy önbizalom löketet adott, így vadabbul kezdtem csókolni a nyakát, amelynek segítségével több csóknyomott is ejtettem Edward finom ízű bőrén.

Magamban elvigyorodtam azon, hogy szinte fel akarom falni Edward testét. De nem akartam, hogy ezt a gondolatot Edward is észrevegye, így tovább haladtam a felsőtestére. Szerencsére az ingje már sehol sem volt, így szabad utat engedhettem az ajkaimnak.

Végig csókoltam az egész felsőtestét, és különös nagy gondot fordítottam a köldöke alatti területre, mert tudtam, hogy ott van a második legérzékenyebb pontja.

Hangosan felmorrant, mikor a fogaimmal karcolgattam az alhasát, és automatikusan meglökte a csípőjét, így az pont a mellkasomnak dörgölődzött. Megálltam egy pillanatra, hogy most mit is csináljak, mert egy elég szokatlan ötlet fogalmazódott meg bennem.

Soha sem gondoltam bele, hogy milyen lehet egy férfit kézzel vagy esetleg ajkakkal kielégíteni, de úgy tűnt, hogy Edward nem is akarja, hogy ezen gondolkozzam, mert kihasználta pár másodpercnyi figyelmetlenségemet, és felrántott magához egy csókra. Még mindig a mellkasán támaszkodtam, így hogy kényelmesebb legyen, ráültem a csípőjére, mire mindketten felnyögtünk.

Edward úgy csókolt, mint még soha. Olyan mély és édes volt a csókja, hogy a testem remegni kezdett, így még többször értem hozzá szerelmem férfiasságához. A csókunk olyan volt, mintha ez által akarnánk eggyé válni, de én tudtam rá egy másik módszert is, így végigsimítottam Edward ágyékán. Szerelmem megmerevedett, és hirtelen a hátamon találtam magam.

-          Csak, ha te is akarod! – morogta a nyakamba, majd a nyelve végigfutott az érzékeny bőrfelületen.

-          Akarom! – nyöszörögtem gyengén.

Hirtelen felhúzott magához, és mikor szorosan hozzásimultam, már nem volt rajtam a pizsama felsőm. Időm sem volt zavarba jönni, Edward már a nyakamat csókolta.

Nyelve végigpásztázta a nyakamat, majd rátért a vállamra. Égető csókokat hagyott rajta, majd a szája lentebb csusszant. A lélegzetem el-elakadt, ahogy érzékien csókolgatni kezdte a mellemet.

Egy kissé elhúzódott, mélyet sóhajtott, és mikor a lélegzete csiklandozni kezdett, megremegtem. Még soha nem tapasztaltam ennél vágykeltőbb érzést, így már szinte elviselhetetlenül kívántam Edwardot.

Szerelmem áttért a másik mellemre is, ezzel az egekig korbácsolva vágyaimat. Szinte reszkettem a folytatásért, de Edward tovább „kínzott”.

Aztán egyszer csak elért a köldökömhöz, amibe belefújt, mire elnevettem magam. De a torkomra forrt a nevethetnékem, mikor a szája elért a pizsama alsóm szegélyéhez, és a fogaival kezdte lehúzni azt.

Mikor már az nadrág sem volt rajtam, és egy szál bugyiban feküdtem Edward előtt. Szerelmem végigcsókolta a combjaimat, majd az orrával bejárta az előbb megtett utat, mire be kellett hunynom a szemeimet.

Majdnem olyan volt, mintha álmodnék, de reméltem, ha így is van, akkor nem ébredek fel egyhamar.

Edward teste alig egy másodpercre eltűnt fölülem, és mikor ismét éreztem őt, rájöttem, hogy teljesen meztelen.

A szívem még hevesebb vágtába kezdett, de a szemeimet még nem mertem kinyitni. Még sohasem voltunk Edwarddal ilyen közel egymáshoz, és ez boldoggá tett.

Éreztem, hogy Edward az egyik keze és a fogai segítségével lejjebb kezdte húzni az utolsó zavaró ruhadarabot, de még mindig nem mertem a szemeibe nézni.

Aztán már csak azt éreztem, hogy rajtam sincsen semmi, a végtagjaimmal körülkulcsoltam Edward testét, hogy még jobban siettessem a következő lépést, de Edward nem így gondolta. Rögtön felpattantak a szemeim.

-          Nyugi, Szerelmem! – motyogta a nyakamba, mire kirázott a hideg. Számomra érthetetlen okból kifolyólag Edward lefeszegette az egyik lábamat a csípőjéről, így távolabb kerültem jelenleg legvágyottabb testrészéről.

Egyik kezével végigsimított a belső combomon, majd beljebb kúszott a legintimebb testrészemhez. Ekkor értettem meg azt, hogy miért húzódott el tőlem.

Megint csak rám vigyázott, ugyanis teljesen megfeledkeztem arról, hogy még sohasem voltam senkivel. Annyira vágytam már Edwardra, hogy egy igen fájdalmas dologról megfeledkeztem. Rögtön megfeszült a testem, mikor erre gondoltam. Épp ekkor ért hozzám Edward…

-          Semmi baj! – simított végig újra a belső combomon. – Megígérem, hogy vigyázok rád! Nem fog fájni!

És hittem neki. Vagyis nagyon erősen próbálkoztam, hogy higgyek neki. Lehunytam a szemeimet, és csak élveztem az érintését. Beharaptam az alsó ajkaimat, mikor az ujjai a legintimebb pontomat érintették. Forróság járta át a testemet, és a furcsa érzés ellenére, együtt mozgattam a csípőmet Edward kezével.

Aztán minden olyan gyorsan történt, az ujjai eltűntek, és éreztem, hogy a csípője nekem feszül. Majd nagyon lassan közelebb húzódott hozzám, és ezzel párhuzamosan nőtt a feszítő érzés az altestemben.

Nem fájt, de nagyon kellemetlen érzés volt. Pár másodpercig csak a feszítésre tudtam figyelni, de végül ez az érzés fokozatosan tompult.

És helyette izgató érzés kezdett eluralkodni felettem, ezt csak fokozta, hogy Edward meg-megremegett.

-          Jól vagy? – kérdezte meglepően rekedt és erőlködő hangon.

-          Igen – suttogtam vissza, és a nyaka köré kulcsolt karjaimmal húztam közelebb magamhoz. Hevesen megcsókoltam, mire a csípője nagyon lassan mozogni kezdett. Belenyögtem a csókunkba, és éreztem, hogy Edward torkából is morgás készül feltörni. Hosszú perceken keresztül csak a nyögéseinket lehetett hallani, melyek párhuzamosan hangosodtak Edward csípőmozdulatainak a sokaságával.

Nem akartam csak feküdni alatta, mint egy fadarab, ezért én is mozgatni kezdtem a csípőmet. Szerelmem hirtelen megmerevedett, és lefogta a csípőmet. Pár másodpercig így tartott, majd kisimította a hajamat az arcomból.

-          Neked milyen… érzés? – küszködtem ki magamból egy buta kérdést, de azt akartam, hogy kimondja. Edward elnevette magát.

-          Még sohasem kellett ennyire visszafognom magamat – mondta komoly szemekkel. – De ez életem legcsodásabb és legerotikusabb élménye. Legszívesebben felfalnálak! – nézett a melleimre, mire nagyot nyeltem.

-          Nekem is nagyon jó! – nyöszörögtem, mire meglökte a csípőjét, és fogadni merem volna, hogy most került hozzám a legközelebb.

-          Csak jó? – kérdezte pimaszul.

-          Nem…- nyögtem fel, mert nem hagyta abba a csípője ringatását. Legszívesebben hagytam volna a beszédet a fenébe, de nem hagyta. – Nekem nagyon-nagyon csodás! Tökéletes vagy! – Edward ismét édesen felnevetett, majd hevesebben kezdte mozgatni a csípőjét.

Perceken vagy órákon keresztül mozogtunk egy ritmusra, miközben én Edward hátát karmolásztam, ő pedig hol a melleimet, hol a combomat markolászta.

Aztán egyszer csak az izgató érzésből pattanásig feszülő semmihez sem fogható kellemes érzés lett, és tudtam, hogy mi következik.

Edward is megremegett felettem, és azt akartam, hogy először vele történjen meg. Tapasztalatlanságomból adódóan fogalmam sem volt, hogy mit kéne tennem, de azért próbálkoztam.

Hevesebben kezdtem mozgatni a csípőmet, és kissé megszorítottam az altestemet, mire Edward torkából erőteljes morgás tört fel, és ismét lefogta a csípőmet.

-          Ne! – szóltam rá vágyakozva, mire elengedett, de sokkal gyorsabban kezdett mozogni.

Éreztem, hogy hamarosan elér a gyönyör, és kezdtem letenni arról a tervemről, hogy Edward legyen az első. De abban a pillanatban Edward teste megrándult, és hirtelen az enyém is.

Egyszerre ért el minket az orgazmus, amitől egyszerre járt át a forróság, miközben a testem minden pontja megfeszült.

Szerelmem is hasonlót élhetett át, mert mikor kinyitottam a szemeimet, a tekintete szinte perszelt, és a teste még meg-megrándult.

Mindketten hevesen ziháltunk, mire elmosolyodtam. Viszonozta, majd hevesen csókolni kezdett. Nyelve szám minden szegmensét végigjárta, mintha memorizálni akarná, hogy milyen érzés velem csókolózni. Irigyeltem a memóriáját, mert én is emlékezni akartam teste minden apró részére.

-          Szeretlek! – suttogta, majd csókolgatni kezdte az arcomat, és minden csók után újra elismételte ezt a csodás szót.

Fáradtságom ellenére kedvem lett volna a folytatáshoz, de Edward elhúzódott tőlem, majd betakart, de szerencsére mellébújt. Nem hagyta abba a csókolgatást, és valószínűleg erre a cselekedetére zuhantam édes álomba…   

Red Moonlight: 26.fejezet.

 Így utólag szeretnék mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánni! :D Tudom, hogy elkéstem vele! Sajnálom! :$ Nem tudom, hogy a következő évben hogyan lesznek a frissek, de biztos, hogy lesznek! :D Boldog, twilightos és olvasmányokban gazdag új évet kívánok nektek! Szeretlek titeket! Remélem, hogy azért tetszeni fog a feji! :D

26. Baleset:

-          Megőrülök érted! – motyogta Edward a nyakamba, majd gyengéden megharapott. A hátam ívbe hajlott az izgató érzéstől, és meg közelebb húzódtam Edwardhoz. – Akarlak!

-          Én is akarlak! – suttogtam vissza neki, miközben végig simítottam a gerince mentén.

Erre felkapott az ágyról, ő pedig feltérdelt, így rajta csüngtem. Rögtön a fenekem alá csúsztatta az egyik karját, míg a másik kezével a hajamba túrt, hogy közelebb húzhasson magához. Úgy csókolt, mintha azon múlna az élete, hogy engem csókolhasson, és ettől forróság járta át az egész testemet.

A kezeim életre keltek, és már csak azt vettem észre, hogy Edward ingét gombolgatom. Szerencsére nem állított meg, ami egészről boldoggá tett, de másrészről összezavart.

Eddig végig azt hajtogatta, hogy még korai szerelmeskednünk, és hogy még nem elég erős ahhoz, hogy megtegyük, erre most ő kezdeményezte az egészet.

Furcsa bűntudattal teli szomorúság tört rám, amikor rájöttem, hogy ezt Edward csak miattam csinálja. Lehet, hogy ő ezt nem is akarja.

Hihetetlen lelki erőmbe telt, de sikerült eltolnom magamtól.

Meglepetten nézett rám, de nem mertem a szemeibe nézni. Inkább a félig kigombolt ingét tüntettem ki figyelmemmel.

-          Mi a baj? – kérdezte az arcomat simogatva.

-          Te akarod? – kérdeztem meg kissé remegő hanggal.

-          Már megint itt tartunk. – Hallottam, amint felsóhajt. – Még mindig kételkedsz benne, hogy akarlak? – kérdezte halkan, és mikor nem feleltem, megragadta a kezemet. – Érzed ezt? – suttogott, miután rácsúsztatta a kezemet a dudorra, aminek már valószínűleg kellemetlen lehetett a farmerban. Némán bólintottam, mire bosszúsan felsóhajtott. – Lydia, hidd el, hogy nem könnyű úgy kontrolálnom magam, hogy a kezed a legérzékenyebb pontomon van. Szóval kérlek, mondd el, hogy megint mit csináltam rosszul!

-          Nem csináltál semmit rosszul! – Még mindig nem mertem rá nézni, ezért inkább az izmos hasát kezdtem simogatni, hogy eltereljem a figyelmemet a mondandómról. – Én csak… szóval nem akarom, hogy lefeküdj velem, és utána pedig bűntudatod legyen, amiért engedtél az erőszakosságomra.

-          Ezt hagy abba, kérlek! – kapta el a kezemet, ami a hasán kalandozott, majd az ágyékáról is elhúzta a másikat. – Komolyan azt gondolod, hogy megbánnám, hogy lefeküdtem veled? Amire több mint két hónapja szinte őrültként vágyom? Valamit nagyon elronthatok minden érintésemnél, simogatásomnál és csókomnál, ha tényleg ezt gondolod. – Megemelte az államat, hogy a szemeibe nézzek, mire elvesztem a fekete mélységben. – Sohasem bánnám meg azt, hogy szerelmeskedem veled. Te vagy az egyetlen, akit valaha is szeretni fogok. Nyilvánvaló, hogy mindent veled akarok átélni… de lehet, hogy csak számomra nyilvánvaló…

-          Hát nem tudom… - motyogtam, mikor rájöttem, hogy a válaszomra vár. – Én is mindent veled akarok átélni, de nem úgy, hogy belekényszerítelek.

-          Nem kényszerítesz bele semmibe – nézett rám áthatóan. – Én akarom ezeket a dolgokat. És addig várok rád, amíg te kész nem leszel.

-          Én kész vagyok rá – tiltakoztam azonnal.

-          Tényleg? – nézett rám kérdőn, mire rájöttem, hogy ez mégsem teljesen igaz.

-          Jó, igazából félek, hogy úgy nem fogok tetszeni neked – mondtam elvörösödve, mire megforgatta a szemeit.

-          És ha én nem fogok neked tetszeni úgy? – kérdezte ezzel teljesen ledöbbentve engem.

-          Az nem történhet meg! – tiltakoztam azonnal. – Te olyan csodás vagy! Nem csak a testedre értem, hanem a hangodra, az illatodra, arra, ahogyan nézel. Lehetetlen gondolat, hogy nem fogsz nekem tetszeni meztelenül.

-          Rendben – mosolygott elégedetten. – Akkor gondold ezt akkor is, mikor levetkőztetlek, mert ugyanezeket érzem.

-          Akkor most… - Nem mertem befejezni a mondatot.

-          Nem, még nem kell, hogy megtörténjen, de ahogy kérted, gyakorolhatunk – villantak meg a szemei, és nyelt egy nagyot.

-          Van egy ötletem – sóhajtottam ajkaira, és meglöktem a csípőmet. Felnyögött, és mikor rájött, hogy mire gondoltam, rögtön hanyatt dőlt az ágyon.

-          Ez tetszik – vigyorgott rám, és felfelé lökte a csípőjét. – De azt hiszem, hogy túl sok ruha van rajtunk. – Azzal felült, és mire egyet pisloghattam volna már le is kapta rólam a pólómat.

-          Edward- kaptam magam elé a kezemet, és éreztem, hogy az arcomat elöntötte a vér.

-          Mintha nem láttam volna ennél többet is – eresztett meg egy halvány mosolyt, majd simogatni kezdte a magamat átölelő kezeimet. – Ne szégyenlősködj! – húzta közelebb a fejemet, és gyengéden megcsókolt, ezzel elérve, hogy a kezemet a nyaka köré kulcsoljam. A nyelve nedves foltot hagyott az ajkaimon, ahogy bebocsájtást kért, majd forrósággal árasztotta el a testemet, mikor összecsavarodott az enyémmel.

Pár másodperc megint kieshetett, mert mikor kinyitottam a szemeimet, Edwardon már az alsónadrágon kívül nem volt semmi.

-          Ez gyors volt! – leheltem a szájára, mikor elhúzódott, hogy levegőhöz jussak. Bár igazából szívesen megfulladtam volna, így hogy Edwarddal csókolózom.

Szerelmem felnevetett előbbi kijelentésemen, majd megszabadult az én nadrágomtól is. Kissé furcsa volt így Edward ölében lenni, de nem kellemetlen. Inkább volt zavarba ejtően izgató, mint rossz.

Próbáltam csak arra gondolni, amit Edward mondott, és nem elhúzódni tőle, majd a fürdőbe rohanni szégyenlősségre hivatkozva.

-          Bízz bennem! – morogta a nyakamba, majd éreztem nedves nyelvét végig futni rajta egészen a fülemig. Közben végig simította a combjaimat, és még közelebb húzott magához. Meglökte a csípőjét, és egyszerre nyögtünk fel. Edward szája pont a fülemnél volt, így a hangja még erőteljesebben hatott rám.

-          Szeretlek! – nyögtem, mire imádnivalóan felnevetett.

-          Én is szeretlek! – suttogta a fülembe, mire kirázott a hideg.

Maga alá fordított, majd gyengéden lenyomott az ágyra, és ismét meglökte a csípőjét, majd ismét és ismét.

Az arcomat elöntötte a forróság, és csak önkívületi állapotban hallgattam a nyögéseinket, amíg a forróság át nem járta az egész testemet. Onnantól kezdve már nem bírtam, és Edward hátát karmolgatva próbáltam csökkenteni a nyomást a testemben.

Éreztem, hogy az egész testemen remegés hullámok futnak végig, és hogy Edward teste is meg-megrándul.

Leírhatatlan érzés volt, ahogy a forró testünk egymásnak feszült, és a furcsa gombóc a hasamban csak egyre bizsergett és növekedett.

Edward a nyakamba temette az arcát, és ott csókolgatott vagy harapdált, ami ismét nyögéseket csalt elő belőlem.

Egy idő után a csípőm átvette az Edward által diktált ritmust anélkül, hogy belegondoltam volna, és ez újabb soha nem tapasztalt érzéseket váltott ki belőlem.

Úgy éreztem, hogy a hasam egyre jobban feszül, és hogy az idegszálaim hamarosan szétpattannak, de ez egyáltalán nem volt rossz érzés. Inkább olyan, mintha a szétpattanás után ellazulás várna, és a testem minden izmát megfeszítve várta ezt az állapotot.

Éreztem a kezem alatt, hogy Edward izmai is egyre feszesebbek, és már alig vártam, hogy halljam a hangját, mikor ő is eléri azt az érzést, ami már felém is közelített.

Szerelmem még mindig a nyakamat csókolgatta, mikor az egyik keze a mellemre siklott. Igaz volt rajtam melltartó, de az érzés így is nagyon intenzív volt.

De Edward csak simogatott, pedig én többet akartam. Átkoztam magam, amiért nem vettem le a zavaró ruhadarabot. Most pedig nem mertem ezt megtenni, mert féltem, hogy az egyre kellemesebb érzés el fog illanni. Így inkább az egyik kezemmel felhagytam Edward hátának szétkarmolását, és rászorítottam az ő kezére. Fogalmam sem volt, hogy a szégyenérzetem hova tűnt, mikor Edward kezét arra ösztökéltem, hogy szorítsa meg a mellemet. De mikor ezt megtette, már nem is érdekelt.

A feszítés a testemben hirtelen a tetőfokára hágott, és már olyan állapotban voltam, hogy csak nyöszörögni tudtam közben. A hátam ívbe hajlott, és minden idegszálam megfeszült, majd hirtelen elengedett, amitől csak vonaglani voltam képes. Leírhatatlan érzés volt, ahogy minden sejtemet elöntötte a kellemes érzés.

Egyértelműen sokkal boldogabb voltam, és sokkal kielégültebb…

Azt hittem, hogy ennél nem lehet jobb, de tévedtem, mert mikor Edward teste is ugyanígy megfeszült a karjaim között, rájöttem, hogy mi az igazi boldogság. Tudni, hogy ő is érezte azt, amit én, és ezt részben miattam.

Láttam, hogy a tekintete elhomályosul, majd a teste ugyanúgy megfeszül, majd elenged, mint az enyém. Az ő szájából azonban morgás tört fel, ami volt izgató, mint félelmetes.

Ezzel párhuzamosan éreztem valami forrót és nedveset, és mikor rájöttem, hogy mi az, elvörösödtem. Egyáltalán nem undorodtam, sőt inkább voltam elégedett.

-          Saj… - nyögte zihálva Edward, de még mielőtt bocsánatot kérhetett volna, megcsókoltam. Butaság volt e miatt szégyenkezni-e, és ezt a tudtára is akartam adni.

-          Ez csodás volt! – suttogtam a csókunkba, mire elmosolyodott.

-          Nekem is! – csókolgatta végig az arcomat. – Azt hiszem, hogy letusolok! – kászálódott le rólam hirtelen, amit nem értettem, de mire megkérdezhettem volna, hogy mehetek-e vele, már eltűnt. Elég furcsán viselkedett, és ha nem pár perce élem át életem legjobb élményét, még a végén gyanakodni is kezdtem volna. De mivel tudtam, hogy ő is élvezte, nem agyaltam rajta túl sokat.

Négy nap múlva, a suli első napján még mindig letörölhetetlen volt a vigyor az arcomról. Igazából nem érdekelt, hogy mindenki mindentudóan mustrálta végig az arcomat, én csak vigyorogtam, miközben Edward kezét szorongattam.

Az a bizonyos délután óta olyan volt, mintha rózsaszín ködbe burkolódzott volna az agyam. Akkor voltam a legboldogabb, ha Edwardot csókolhattam vagy ölelhettem, és egyáltalán nem érdekeltek a pletykák.

Pedig azokból voltak bőven.

Szinte az egész iskola attól zengett, hogy már lefeküdtem Edwarddal, és hogy még Melanie-t is belevonjuk ebbe az egészbe. Egyrészről ez nagyon felháborító volt, de mivel még mindig felhőtlenül boldog voltam, nem sokat foglalkoztam velük.

Még Edwardot is jobban idegesítette ez a helyzet, de mikor meghallottam, hogy ösztönösen tör fel belőle egy morgás, mindig megcsókoltam.

Ez persze kissé megbotránkoztatta a tanulókat, de legalább addig is csöndben maradtak.

Tényleg úgy gondoltam, hogy ennél nem lehet jobb az életem, és már azt tervezgettem, hogy megkérdezem Edwardtól, hogy mikor változtatna át vámpírrá, de közbe jött valami sokkal fontosabb.

Épp kézen fogva sétáltam Edwarddal át az udvaron a Volvojához, miután letudtuk az első iskolában töltött napunkat, mikor minden diák kiözönlött az iskolából. Ez igazából természetes volt, mert vége volt a napnak, így mindenki minél gyorsabban ki akart szabadulni ebből az épületből.

Azonban az nagyon furcsa volt, hogy egy kislány is mászkált az udvaron.

Nagyon meglepő volt, ahogy ott könnyes szemekkel sétált fel s alá.

Igazából szerintem rajtam kívül senki sem vette észre, mert mindenki el volt foglalva a barátaival vagy a csajozással.

Aztán Alice hangja elvonta róla a figyelmemet.

-          Ne! – suttogta halálra váltan. Először nem értettem, miért, de aztán megláttam, hogy a tekintete elhomályosult.

Automatikusan kaptam vissza a fejemet a kislány felé, és megláttam, hogy épp most készül átkelni az úton.

Aztán minden nagyon gyorsan történt. A kislány elindult, de hirtelen az út közepén megbotlott valamiben, ami miatt elesett.

Ezzel egy időben pedig a feltűnt egy autó az úton. Először fel sem fogtam, hogy mi fog történni, de mikor az agyam utolérte a szemeimet, elfogott a rettegés.

Könnyek gyűltek a szemembe, és automatikusan ránéztem Edward arcára.

Ő nem rám figyelt, hanem a kislányra, de mikor megszorítottam a kezét, rám nézett.

Alig volt egy másodperc, de tisztán kivettem a tekintetéből a félelmet és a bizonytalanságot, aztán lehunyta a szemeit, és már nem éreztem a kezét az enyémben…

Ez az egész alig öt másodperc alatt lezajlott, és ennyi idő elég volt arra, hogy a kocsi oda érjen a kislányhoz. Hallottam, hogy valaki felsikított, de nem tudtam levenni a tekintetemet a borzalmas jelenetről.

Aztán már csak a kocsi vészjósló fékjét lehetett hallani, majd a kocsi oldalra pörgött. A legtöbb diák odarohant a járműhez, de én csak földbe gyökerezett lábakkal álltam.

Az első gondolat, ami átfutott az agyamon az az volt, hogy csak ne essen baja Edwardnak. Tudtam, hogy ez igazán önző dolog, de szerelmem épségén kívül másra nem tudtam gondolni abban a pillanatban.

Aztán egyszer csak megjelent Edward a karjában tartva a pici lányt, az én szívem pedig eszeveszetten dobogni kezdett. Megszédültem, mert olyan érzés volt, mintha leállt volna a szívem, mikor nem tudtam még, hogy Edwarddal mi történt. Így utólag átgondolva buta dolog volt aggódnom érte, hisz’ a kocsiban nagyobb kárt tett volna Edward, mint az autó ő benne.

Halványan rámosolyogtam szerelmemre, de ő ezt nem viszonozta, és ez volt az a pillanat mikor végre elérte az agyamat az, hogy mi is történt.

Edward leleplezte magát… - futott át az agyamon, mire a szemeim ismét megteltek könnyekkel.

-          Ezt hogy csináltad? – kíváncsiskodott az egyik tanuló.

-          Hiszen te ott álltál! – mutatott mellém a másik.

És csak záporoztak a kérdések megállíthatatlanul, és láttam Edwardon, hogy szinte minden kíváncsiskodó hangja egy tőrszúrással ér fel a lelkében.

A diákok követték, mint a pincsi kutyák, és ez ebben a helyzetben inkább volt veszélyes, mint vicces.

Mikor oda ért hozzám, lecsókolta a lefolyó könnyeimet, majd átadta a kislányt. Kicsit késve vettem át tőle, de azért arra figyeltem, hogy ne essen le. Robotszerű mozdulatokkal szálltam be a kocsiba, és a testemet furcsa üresség vette át. Mintha nem is léteztem volna. Mintha csak lebegnék, és igazából nem is élnék. Az egyetlen dolog, ami még a földön tartott a félelem volt. Rettenetesen féltem attól, hogy elveszítem Edwardot. Mert volt egy olyan érzésem, hogy ez fog történni.

Azt tudtam, hogy nem fedhetik fel magukat a nyilvánosság előtt, de azt nem, hogy miért. Ez pedig nyilvánvalóan felért egy lebukással. A fél iskola – ha nem több – látta, hogy Edward ott áll mellettem, majd a másik pillanatban a kislányt rántja el a kocsi elől.

-          Mi a baj? – suttogta egy megtört, ismeretlen hang, mikor már a kocsiban ültünk, és valahová eszeveszett sebességgel hajtottunk.

-          Semmi – válaszoltam a kislánynak számomra idegen hangon, majd magamhoz húztam, és megöleltem úgy, hogy ne lássa az arcomat, amelyet patakokban áztatták a könnyek.

Edward egész úton meg sem szólalt, én pedig nem mertem az arcára nézni. Még nem tudtam elfogadni, hogy esetleg elveszíthetem. Vele fogok menni… - döntöttem el, pedig még azt sem tudtam, hogy mi fog történni ezután.

-          Bejössz? – kérdezte szerelmem színtelen hangon, mikor leparkolt a rendőrőrs előtt. Megráztam a fejemet, majd felé nyújtottam az alvó kislányt. Sokkal könnyedebben emelte fel őt, mint én. – Mindjárt jövök - mondta, de az arca még mindig kifejezéstelen volt.

Képtelen voltam felfogni, hogy tényleg elveszíthetem őt. Az egyetlen embert, akit az életemnél jobban szeretek.

Vele megyek – ismételtem mantraként, de aztán rájöttem, hogy nem tehetem. Nem hagyhatom el anyát, Ethant, Melanie-t és a kistesómat, akire tizenhat éve várok. Nem tehetem ezt velük… De másrészről pedig nem fogom túlélni Edward nélkül. Nem fog menni! – gondoltam elkeseredetten.

Lehunytam a szemeimet, és engedtem, hogy a zokogás kitörjön belőlem. Könnyeim a szemhéjaim alól is kiszivárogtak, miközben a torkomból keserves zokogás tört elő.

-          Sssh – csitított Edward, akiről azt sem tudtam, hogy mikor jött vissza, de amint megérintett, belékapaszkodtam. – Semmi baj!

-          El fogsz hagyni! – zokogtam a mellkasára. Nem mondott semmit, amitől éles fájdalom nyílalt a mellkasomban. Az üresség elmúlt, és már csak a félelem és a fájdalom maradt. – Elhagysz? – néztem fel rá elhomályosult tekintettel.

-          Sohasem hagylak el! – biztosított végig a szemembe nézve, de még ettől is könnyek gyűltek a szemembe.

-          Kérlek, ne hagyj el! Ne hagyj el! – mondogattam zokogva a vállának, miközben ő nyugtatóan simogatta a hátamat.

Azt már nem tudom, hogy jutottam haza, de igazából nem is érdekelt. Nem tudtam felfogni, hogy változhatott minden rosszá alig pár másodperc alatt.

Ködösen érzékeltem, hogy Edward nincs itt. Egyedül vagyok a szobámban, teljesen egyedül… Nem éreztem túl jól magam. Forgott velem a világ, és a fájdalom az egész testemben eluralkodott. Furcsán forrónak éreztem az arcomat, és ez furcsa volt, tekintve, hogy a kezeim jéghidegek voltak. Vacogva bújta be az ágyamba, majd mintha képszakadás lett volna, elaludtam.

Nem álmodtam szépet! Igazából borzalmas dolgokat álmodtam. Láttam magam előtt a balesetet, de mindent teljesen másként láttam. Olyan volt, mintha más fejében lennék, és ez félelmetes volt. Éreztem az Edwarddal szembeni ellenszenvemet, és akármit tettem, ez nem változott. Pedig én azt akartam, hogy változzon. Megint én akartam neki, aki teljes szívéből szereti Edwardot. Az, aki ismeri, és tudja, hogy milyen igazából. Még soha életemben nem akartam annyira saját magam lenni, mint akkor.

Aztán az álom megváltozott, és inkább visszasírtam volna az előzőt.

Rettegtem az álmomban, és csak azt éreztem, hogy itt a vég. Nem tudtam, hogy miért féltem ennyire, hiszen Cullenék is ott voltak, sőt még őt hatalmas farkas is. De aztán rájöttem, hogy azért mert ők is féltek.

Ráadásul Edward sem volt ott, pedig megígérte, hogy nem hagy el. De mégsem volt ott…

Idegesítően elhagyatottnak éreztem magam, ahogy ott álltam középen, de senki sem figyelt rám. Mindenki az erdő mélyét pásztázta, de én nem láttam át a fák sűrűjén.

Már épp meg akartam kérdezni, hogy mire várunk, mikor a szél erőteljesebben kezdett fújni, és mindenki torkából morgás tört fel.

Déjá vu érzésem támadt, mikor fekete csuklyás alakok kezdtek kifelé vonulni az erdőből. Nem értettem semmit, de nem is volt időm megérteni, mert a csuklyás alakok kivillantották méreggel bevont fogaikat, és villámsebességgel elindultak felénk.

Még elmozdítani a fejemet sem volt időm, mikor az egyik vörösszemű férfi elém termett, és mielőtt sikíthattam volna, befogta a számat.

Mikor felébredtem, ismét sikítani akartam, de megint befogták a számat. Eszeveszetten kapálóztam, de utána felismertem az ismerős testet.

-          Szerelemem, mi a baj? – kérdezte Edward aggódva. – Tűz forró vagy! – Felállt, és el akart menni. De ezt nem engedhettem neki.

-          Ne menj el! – könyörögtem rekedten, mire visszaült az ágyamra.

-          Nem megyek el, csak gyógyszert akartam neked hozni! – simogatta az arcomat. Nagyon jól esett, hogy olyan meleg volt a bőre, mert rázott a hideg. Befészkeltem magam az ölébe, és a nyakába temettem az arcomat. – Miről álmodtál?

-          Mi? – kérdeztem értetlenkedve. Csak némán nézett rám, én pedig kénytelen voltam válaszolni. – Arról, hogy nem vagy ott, és még a…

-          Volturiról – fejezte be a mondatomat, bár én már elfelejtettem ezt a nevet. Nem tudtam, hogy mit jelent, azon kívül, hogy egy vámpír család elnevezése.

-          Nem – tiltakoztam. – Én csuklyás alakokról álmodtam, akik meg akartak ölni minket, de te azt mondtad, hogy ők nem bántanak ártatlanokat, csak olyanokat, akik megbontják a rendet… - Csak beszéltem és beszéltem, anélkül, hogy észrevettem volna, Edward zihálását vagy azt, hogy remeg a dühtől. – Edward! Jól vagy?

-          Ki beszélt neked róluk? – kérdezte tágra nyílt, döbbent tekintettel, de a hangsúlya nagyon nem tetszett.

-          Senki rajtad kívül – motyogtam fáradtan, és ettől ellágyult a tekintete. – Én csak álmodtam – morogtam félálomba a vállának, majd éreztem, hogy letesz az ágyra.

Pár másodpercig nem éreztem, hogy velem van. Csak ürességet érzékeltem. Tapogatóztam, de nem találtam. Már éppen kinyitottam volna az ólomsúlyú szemhéjaimat, mikor megéreztem a kezét az enyémben.

-          Csak gyógyszert hoztam – nyugtatott meg, majd éreztem, hogy az ágy besüpped alattam. – Szerelmem, gyere, ülj fel egy kicsit! – Éreztem, ahogyan felhúzott, de semmi kedvem nem volt hozzá, hogy felüljek. Végül Edwardnak sikerült lenyeletni velem egy lázcsillapítót, de ekkor már olyan nyűgös voltam, hogy még az sem érdekelt, hogy leöntöttem Edwardot a vízzel, amit nekem hozott.

-          Gyere ide! – húztam végül közelebb magamhoz, és belecsókoltam a nyakába, mire felsóhajtott. Elkezdtem gombolgatni az ingjét, hogy ne a vizes ruhadarabban legyen, és közben a szörnyű jövőn gondolkoztam. – Mi lesz most?

-          Nem tudom, Szerelmem! – válaszolta Edward síri hangon, ami még jobban megrémített…