Ízelítő:

Sziasztok! :$ Sajnos nem tudtam befejezni a fejezetet, de hoztam nektek ízelítőt! :$ A fejezetet sajnos csak valamikor a jövőhéten tudom felrakni! :$ Bocsánat! :$

 

Ízelítő:

Felsóhajtottam, ahogy a teste nekem feszült. Gyengéden megharapta az alsó ajkamat, majd végignyalt rajta, hogy aztán nyelveink ismét találkozhassanak. Először nagyon gyengéd volt, talán egy kicsit túl gyengéd. Ösztönzően megemeltem a csípőmet, és legnagyobb meglepetésemre viszonozta a testével a gesztusomat. Halk sóhaj szökött ki az ajkaim közül, ahogy ruhán keresztül találkozott a csípőnk.

-         Boldog szülinapot! – suttogta a számra, és hirtelen elhúzódott.

-         Elmész? – ugrottam utána ijedten.

-         Szeretnéd, hogy maradjak? – kérdezte mosolyogva. Végigpásztáztam az arcát, és láttam, hogy valami nincsen rendben. A mosolya ugyanolyan volt, de mégis másmilyen érzést keltett bennem.

-         Igen, nagyon szeretném – sóhajtottam, és megragadtam a kezét. Végigsimítottam a kézfejét, és közben figyeltem az arckifejezését. Valami tényleg nem volt rendben.

-         Ez nem elég – húzódott el. Kikerekedtek a szemeim, és rémülten néztem, ahogy felállt az ágyról. – Mutasd meg!

-         Tessék? – néztem rá értetlenül. Azt hittem, hogy el akart menni, de ahogy megállt előttem, és lehúzta a kabátja cipzárját, majd a földre dobta, rájöttem, hogy nagyon félreértettem.

-         Mutasd meg, hogy mennyire szeretnéd, hogy maradjak! – nézett rám áthatóan, majd megragadta a pulcsija és a pólója szegélyét, és egyszerre húzta le magáról mindkettőt. – Ne nézz úgy, mintha még sohasem láttál volna póló nélkül!

             -     Sajnálom – kaptam el a tekintetemet, és inkább a padlót bámultam kikerekedett szemekkel.