Red Moonlight: 33.fejezet.

Valószínű, hogy nem fogtok örülni, de most biztos, hogy két hétig nem lesz friss, mert nyaralni megyek! :$ :) Szóval szeretnék jó pihenést kívánni nektek, és remélem, hogy tetszeni fog a feji! :D Szeretlek titeket!

33. Visszatérés:

                                     

Csak pislogtam nagyokat, és azon morfondíroztam, hogy vajon mégis elaludtam-e. Nyilvánvalóan ez lehetett a helyzet, mert egy csodaszép álmot álmodtam.

-         Szerelemem, mióta zárod az ablakodat? – kérdezte Edward. Az én Edwardom…

Először nem tudtam neki felelni. Elgondolkoztam azon, hogy miért is van zárva az ablakom.

Sohasem zártam be, csak becsuktam. De mivel tudtam, hogy Edward átjön, nem használtam a zárat.

Összezavarodva néztem rá. Nem tudtam, hogy mit tegyek: használjam ki, hogy Edwardról álmodom, vagy ébredjek fel.

Ahogy ezt végig gondoltam, rögtön rájöttem, hogy mit akarok csinálni.

 Felpattantam az ágyról, és Edwardhoz rohantam.

A nyakába ugrottam, és úgy öleltem, mintha tényleg itt lenne. A képzelt Edward is készségesen ölelt vissza, amitől elöntött a forróság.

A lábaimat a dereka köré kulcsoltam, és az arcomat a nyakába temettem.

Olyan valóságos volt… Mintha tényleg itt lenne…

Döbbentem néztem fel az arcába, és rájöttem, hogy tényleg itt van.

-         Tényleg itt vagy? – kérdeztem tőle könnyes szemekkel, mire elmosolyodott.

-         Bebizonyítom! – mondta, és az ajkait hozzányomta az enyéimhez.

Olyan hevesen csókolt, mint még soha. Szinte felfalta az ajkaimat, de ezt egyáltalán nem bántam.

Édes nyelve körbekalandozta az egész számat, miközben a keze a pólóm alá furakodott.

A másik keze közben folyamatosan az ágyékához volt, amely egyre keményebb lett.

Sírva próbáltam viszonozni a csókját, amely elég nehéz volt.

Nyelve körbeölelte az enyémet, és úgy éreztem, mintha a Mennyekben lennék.

A következő pillanatban az ágyon találtam magamat, miközben Edward a nyakamat kezdte csókolgatni.

Aztán hirtelen abbahagyta a kényeztetésemet, és a tekintetés az enyémbe fúrta.

Meleg ujjával letörölte az arcomon lévő könnycseppeket, majd gyengéd csókot nyomott az ajkaimra.

Megilletődött tekintettel néztem vissza rá, mert nem értettem, hogy miért nem csókolt meg rendesen.

-         Haragszol még rám? – kérdezte bánatosan csillogó szemekkel.

-         Nem – mosolyogtam rá. – Örülök, hogy itt vagy!

-         Azt hiszem, hogy tartozom egy magyarázattal – kezdett volna bele egy nagyon kényes vallomásba, de most túlságosan boldog voltam, hogy itt van. Nem hagyhattam, hogy ez az egész elromoljon…

Így hát csókolni kezdtem őt.

Végre újra egésznek éreztem magam, és nem okozott fájdalmat a légzés.

Főleg hogy jelenleg Edward lélegzetét és illatát szívhattam magamba.

A testem felforrósodott, mikor Edward viszonozta a csókomat, és mire észbe kaptam, már nem volt rajta ing.

Izgatottan megugrott a gyomrom, mikor belegondoltam abba, hogy megint érezni fogom azt a csodát, amelyet akkor éreztem, mikor Edwarddal szerelmeskedtem.

Edward keze ismét bekalandozott a pólóm alá, és a fedetlen melleimet érintette.

Egyszerre nyögtünk fel, és a kemény ágyékát az ölemnek nyomta.

Kirázott a hideg az érzéstől, de ez olyan volt, mintha bizsergető áramot vezettek volna át a 

testemen.

Megremegtem, és hirtelen légszomjam támadt.

Kelletlenül, de sóhajtozva – mivel Edward keze még mindig a mellemet masszírozta- szakítottam meg a csókunkat.

Az édes bőrét hintettem be csókjaimmal.

Először az ajkaimmal térképeztem fel a torkát, majd a nyelvemmel.

Felmordult, amitől megremegett a torka, de aztán hirtelen elhúzódott. Felült, de vágyakozó tekintetét nem fordította el rólam.

-         Szerelmem, tényleg iszonyatosan nehéz visszautasítani téged, de mennünk kell! – morogta Edward kelletlenül, és a hajába túrt.

-         Nem akarok menni sehova, téged akarlak! – bújtam hozzá, és a nyelvemet végig vezettem a nyakán, majd vissza.

Kissé elbizonytalanodtam, mikor nem mozdult, de nem hagytam, hogy eltántorítson a tervemtől. 

Nem volt tisztességes, mert nem tehettem ezt vele. Mégis engedtem a kísértésnek, holott tudtam, tényleg fontos dolgokat kellene megbeszélnünk.

Végig csókolgattam a mellkasát, de még erre sem tett semmit.

Kissé dühösen kaptam az övéhez, és kikapcsoltam azt. Vágyakozva simította végig az ágyékán, mire felnyögött.

Diadalittasan elmosolyodtam.

Végre ő is felengedett, és mindenféle finomkodás nélkül tépte le rólam a pizsama felsőmet.

Az ajkai és az egyik keze rátaláltak a melleimre, miközben a másik kezével a fenekemet markolászta.

Beletúrtam a hajába, és még közelebb nyomtam magam hozzá, de rögtön elhúzódott.

Összezavarodva, zihálva néztem rá, de csak akkor vettem észre, hogy egy telefont tart a kezébe, mikor felém fordult.

Nem tartott sokáig a beszélgetés, de ezt már megszoktam a vámpírok között.

Edward lángoló tekintettel nézett rám, és elszégyelltem magam, amiért ennyire erőszakosan akartam rávenni a szexre.

Vártam, hogy leszidjon, de nem az történt, amire számítottam.

Az egyik keze megragadta a tarkómat, és hevesen a szájára nyomta az enyémet.

Nem kellett győzködnie, hogy viszonozzam, bár furcsálltam a gyors váltást.

-         Megígérem, hogy ezt folytatjuk! – csókolta meg az orromat, majd távolabb húzódott. – Fel kellene venned valamit! – nézett végig rajtam, és láttam, ahogy szárazan nyelt egyet. Ez a reakció már tetszett…

Mégis melleimet eltakarva mentem oda a szekrényhez.

Kikutattam egy melltartót és egy pólót, de valahogy nem ment a melltartó felvétele.

Mikor már vagy ötödször vallottam abban kudarcot, hogy bekapcsoljam hátul, vettem észre, hogy remegnek a kezeim.

Dühösen fújtam ki a levegőt, mire megéreztem egy meleg kéz érintését a hátamon.

Megremegtem, de nem mertem hátrafordulni. Még mindig szégyelltem magam amiatt, hogy 

letámadtam.

Az ujjai végig szaladtak a hátamon, le egészen a derekamig.

Bizsergés járta át a testemet ismét, majd éreztem, hogy Edward ajkai rátaláltak a lapockámra.

Furcsa helyzet volt, mert a kezeim még mindig hátul voltak, és jobb híján a melltartómat kezdtem szorítani.

Jólesően felsóhajtottam, mikor Edward végig vezette a nyelvét a hátamon.

Kirázott a hideg, és kezdtem úgy érezni magam, mintha mégis csak álmodnék.

A meleg kezek lefeszítették az ujjaimat a melltartó kapcsáról, és könnyedén bekapcsolták azt.

-         El sem tudod képzelni, hogy mennyire vágyom rád – nyögte a nyakamba, majd hirtelen elkáromkodta magát.

-         Edward! – szóltam rá döbbenten, mire csak megrázta a fejét, és ismét a mobiljáért nyúlt. Azonban most kikapcsolta azt, mire izgatottan megugrott a hasam. Ezt valószínűleg nem vette észre, de azt igen, hogy a vér eszeveszetten száguldani kezdett az ereimben.

-         Én is akarom! – nyomott neki a szekrénynek. – De tényleg fontos dolgot kell elintéznünk!

-         Mit? – kérdeztem rekedten, de nem válaszolt. Helyette megcsókolt olyan hevesen, hogy a vágy elviselhetetlenné növekedett bennem.

-         Mennünk kell! – húzódott kis idő múlva távolabb, de még tiltakozni sem tudtam annyira a csókja hatása alatt voltam.

Kipirulva bólintottam, és mikor elfordult, magamra húztam a pólómat.

Azonban Edward nem elégedett meg ennyivel, rögtön akadékoskodni kezdett, hogy még pulcsit is vegyek a kabátom alá.

Fogalmam sem volt, hogy miért, de ezzel feldühített.

-         Nem kellene beleszólnod, hisz’ itt sem voltál két hétig!

Mikor kimondtam, rájöttem, hogy nem is akartam megtenni.

Edward tekintete a vágyakozóból egyenesen megkínzottá vált.

Bocsánatot akartam kérni, de nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá.

Mert azt nem mondhattam, hogy nem gondoltam komolyan. Komolyan mérges voltam rá, és most, hogy a vágy nem homályosította el az agyamat, rájöttem, hogy tényleg kellett volna az a beszélgetés.

Mélyet sóhajtottam, és felvettem egy pulcsit, majd a kabátomat.

Nem szólt semmit, és még egy arcizma sem rezdült meg, ami elég rossz jel volt.

Máskor az ilyen jeleneteinken elmosolyodott, de most valószínűleg mindent elrontottam.

Tehetetlenül álltam a szobám közepén, és nem tudtam, hogy mitévő legyek.

Aztán Edward eldöntötte a kérdést, mert odasétált hozzám, és a hátára kapott.

Ez ismét egy rossz jel volt. Máskor mindig a mellkasán, a nyakába csimpaszkodva utaztam, és imádtam az érzést, hogy a mellkasunk összeért.

Észrevétlenül – reméltem, hogy úgy – a nyakához hajoltam, és beszívtam az illatát. Kevés hiányzott ahhoz, hogy elsírjam magam, de még a teljes kiborulás előtt akartam magamban mindent tisztázni.

Azzal teljesen tisztában voltam, hogy szerettem. Még mindig ugyanúgy vagy talán jobban – ha ez lehetséges.

Bár azt is tudtam, hogy nagyon mérges vagyok rá, amiért elhagyott.

De ezt az elgondolásomat már behomályosította az, hogy nem tudtam, miért hagyott el.

Elszégyelltem magam, ahogy arra gondoltam, hogy miért is nem tudom még ezt a fontos tényt.

A másik ok, amiért szégyellhettem magam az volt, hogy mint egy erkölcstelen nő rávetettem magam, holott mérgesnek kellett volna lennem rá.

Hálát adhattam annak a telefonhívásnak, mert valószínű, hogy lefeküdtem volna vele azok után, hogy elhagyott.

A legidegesítőbb az volt, hogy nem tudtam, hogy meddig marad.

Eddig még bele sem gondoltam abba, hogy lehet, hogy megint elhagy.

Bár úgy viselkedett, mint aki nem akar elhagyni, és mint aki még mindig szeret, de nem lehettem teljesen biztos benne.

Hiszen azután hagyott el, hogy szeretkeztünk…

A sötét erdőn száguldottunk keresztül, de nem tudtam átadni magam a felszabadító érzésnek.

Magamat rágtam azon, hogy vajon hogy lesz tovább.

Aztán hirtelen megvilágosodtam: nem engedhetem neki, hogy elhagyjon.

Mosolyogva döntöttem el, hogy még arra is képes vagyok, hogy hozzákötözöm magam. Ezen majdnem elnevettem magam.

Mintha egy hatalmas szikla esett volna le a szívemről, ahogy átgondoltam mindent.

Mindegy volt, hogy akkor mi történt, és hogy miken mentem végig, amíg nem volt itt, a lényeg, hogy többé nem engedem el.

Feldobódott hangulatom elfeledtette velem, hogy mérgesnek kellene lennem rá, és hogy jelenleg nem vagyunk túl jóban, így hát belecsókoltam a nyakába.

Éreztem, ahogy megmerevedett, majd lassulni kezdtünk.

Előbbi elhatározott gondolataim kirepültek a fejemből, és csak hevesen dobogó szívvel arra vártam, hogy megszólaljon.

Letett, és ez volt az a pillanat, hogy tudtam, ismét el fog hagyni.

Minden önbizalmam elpárolgott, ahogy arra gondoltam, hogy egy természetfeletti lényt lehetetlen megállítani.

Hátrafordult hozzám, és hatalmas, fekete szemeivel végigvizslatta az egész testemet.

-         Megértem, ha ez neked túl sok volt, de meg akarom magyarázni! – Úgy döntöttem, hogy bölcsebb, ha hallgatok, így bólintottam. – Elhagytalak, de nem azért, mert már nem szeretlek! Ellenkezőleg, sokkal fontosabb vagy mindennél, de nem engedhettem, hogy amiatt halj meg, mert a közeledben vagyok. – Kezdtem elveszíteni a fonalat, de mikor meg akartam szólalni, az ajkamra tette az ujját. Azonnal elhallgattam, és csak élveztem, hogy az ujja körülrajzolta a számat. Legszívesebben megcsókoltam volt. – Sokkal veszélyesebb velem lenned, mint a farkasokkal! Rájuk nem vonatkoznak a Volturi szabályai, de a vámpírokra igen, és mivel a családom az akik, nekem is be kell tartanom a törvényeket. Ha azt kérik, hogy álljak tovább meg kell tennem… - Sírós hüppögés hagyta el a számat, mire közelebb húzódott. – De minden rajtad múlik!

-         Tessék?  - néztem fel rá könnyes szemekkel. Idegesen megtöröltem a szemeimet, és átkoztam a Sorsot, hogy egy ilyen bőgőmasinának teremtett.

-         Tudom, hogy mi volt közted, és Jared között, és nem zavar. Elhagytalak, ezért minden jogod megvolt hozzá, hogy mást szeress. – Közbe akartam szólni, de Edwardra szóáradat tört rá. – Ha nem lett volna muszáj, akkor talán vissza sem jövök… - Megállt, mintha ezt másképp gondolná, de aztán folytatta. – Nem akarlak összezavarni, csak szeretném, hogy tudd, még mindig szeretlek, és azt akarom, hogy az enyém legyél, de azt is megértem, hogyha már nem akarsz velem lenni. Ebben az esetben csak egy dolgot akarok!

-         Mit? – kérdeztem félve. Megpróbáltam eltitkolni, hogy mennyire boldog vagyok, de a szívemnek nem tudtam parancsolni. Csodálkoztam, hogy nem vette ezt észre.

-         Még egyszer szeretkezz velem! – Edward arca ismét vággyal teli volt, és nem tudtam visszatartani a mosolyomat, ahogy az örömkönnyeimet sem.

-         Nem csak egyszer akarok veled szeretkezni, hanem több ezerszer! – mosolyogtam rá. – Semmi sincsen köztem és Jared között, az egy félreértés volt, és még mindig azt érzem, hogy Jaredet jól meg kellene vernem, bár ez elég veszélyes lenne. Szeretlek, és soha többé nem hagyhatsz el, érted?

-         Igen – csókolt meg, és minden apró csóknál, amelyeket az arcomra adott, elmormolta, hogy szeret. – Ha tudnád, hogy most mennyire inkább az ágyban szeretnélek, mint egy szerintem fölösleges beszélgetésre vinnélek a Volturihoz…

-         Olaszországba? – kérdeztem bután, mire hangosan nevetni kezdett.

-         Nem, itt vannak! – Megmerevedtem, mire nyugtatóan átölelt. – Nem kell félned tőlük, amit mondtam, hogy hallgatunk rájuk, igaz, de ez egy megállapodás, amelyből mi jövünk ki szerencsésként. Hidd el, hogy nem lesz semmi probléma. Oda sem vinnélek, ha úgy gondolnám, hogy nem biztonságos! Gyere, Szépségem!

Muszáj volt mosolyognom azon, ahogy magához húzott, és ismét abban az intim helyzetben utazhattam rajta, ahogy mindig. A mellkasához bújtam, és szorosan átfogtam a nyakát.

 
Végre újra boldog és egész voltam, és ezt a nyaka csókolgatásával ki is fejeztem...