Red Moonlight: 25.fejezet.

25. Döntés:

Torkomban dobogó szívvel vártam, hogy kinyíljon az ajtó, és még csak meg sem próbáltam rendezni összekuszálódott hajamat, mert meztelen felsőtestem valószínűleg mindent elárult arról, hogy percekkel ezelőtt mit csináltunk szerelmemmel.

Arra viszont nem számítottam, hogy Edward még ilyen helyzetben is tudni fogja, hogy mit tegyen. A következő pillanatban már nyakig bebugyolálva találtam magam az ágyban, ő pedig eltűnt. Nem volt időm szólongatni, mert anyu már be is nyitott a szobámba.

-          Lydia, jól vagy? – aggodalmaskodott. – Hangokat hallottam. Rosszat álmodtál?

-          Igen – vágtam rá rögtön, mert abban a pillanatban a helyeslésen kívül nem jutott jobb az eszembe.

-          Oh, kincsem! – jött közelebb hozzám, de végül csak leült az ágyam szélére. – Azt hiszem, beszélnünk kéne!

-          Miről? – lepődtem meg. Egyrészről elcsodálkoztam a hirtelen témaváltáson, másrészről pedig kezdtem félni. Kíváncsi voltam, hogy miről akar anyu velem beszélni.

-          Rólad és Edwardról – nézett rám áthatóan, és reméltem, hogy a sötétség eltakarja arcom pírját.

-          Miért? Valami rosszat tettünk? – kérdeztem ostobán. Féltem, hogy esetleg anyu kihozza ebből a kósza kérdésből az igazságoz: hogy szoktunk olyan dolgokat is csinálni.

-          Nem, még nem csináltatok semmi rosszat – mosolyodott el, de a hangsúlya komoly volt. – Csak szeretnék beszélni veled erről – nézett rám jelentőségteljesen. Fogalmam sem volt, hogy erre miként válaszoljak, ezért csak bólintottam egyet. – Tudom, hogy nagyon jól megvagytok, és ő egy nagyszerű srác, de kérlek, hogy vigyázzatok. A lányom vagy és a legjobbat akarom neked, azonban úgy gondolom, hogy nem szabad ezt a dolgot elsietnetek.

-          Oké, anya! Erről már beszéltünk! - próbáltam eltéríteni erről a témáról. Már így is iszonyatosan rosszul éreztem magam, nem még ha, úgy istenigazából belejön. De végül is volt okom rosszul érezni magam: az ágyamban fekszem félmeztelenül, és pár perce még Edwardon csüngtem, miközben anyuék itthon voltak. Lehet, hogy mégis meg kéne hallgatnom anyu papolását?

-          Tudom, de igazából arra akarlak megkérni, hogy ha esetleg ez a dolog megtörténik köztetek, akkor ne legyünk itthon - nézett rám könyörgően, és még pocsékabbul éreztem magam. - Bízom benned, és tudom, hogy Edward nagyon szeret, de nem akarok intim dolgokról tudni - rázta meg a fejét szörnyűködve.

-           Ígérem, hogy nem fogsz! - mosolyogtam rá bátortalanul, ő is követte a példámat, majd falállt.

-          Ideje aludni, mert tudod, hogy holnap milyen fárasztó napunk lesz - forgatta meg a szemeit. - Nagyanyád nagyon örül, hogy végre megyünk.

-          Tudom - mosolyogtam most már szívből, bár még zavart, hogy szinte meztelen vagyok, és így társalgok anyával. - Jó éjszakát!

-          Jó éjt, Lydia!

Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, mikor anyu kiment a szobámból. Örültem neki, hogy nem buktunk le, bár hajszál híja volt.

Most mégis szerencsésnek tartottam, hogy ez történt. Igaza volt abban anyának, hogy neki nem kell semmit sem hallania az Edward és én köztem történtekből. Ez annyit jelentett, hogy nem lehetek úgy együtt Edwarddal, ha itthon vannak. Ez egy ésszerű kérés volt, és eldöntöttem, hogy igyekszem majd betartani.

-          Ez meleg volt – csókolt bele Edward a nyakamba, és a hirtelen érintéstől megugrottam. – Nyugi, nem szeretnénk, hogy megint bejöjjön valaki – nevetett halkan a fülembe.

-          Bizony, nem szeretnénk! - fordultam felé, hogy megcsókoljam, de ő megelőzött. Olyan hevesen csókolt, mintha az előbbi kis incidens meg sem történt volna. Én pedig önként engedtem át magam neki, de mikor Edward lejjebb kezdte csúsztatni a takarót rólam, beugrott az a mondat, amit anya pár perce mondott nekem: Nem akarok intim dolgokról tudni.

-          Edward – toltam meg kicsit a mellkasát, és reméltem, hogy ebből megérti, mit akarok mondani.

-          Hm? – nyitotta ki a szemeit, de nem hagyta abba ajkaim kényeztetését, én pedig szinte megőrültem a szemeiben lévő vágytól.

-          Abba…kéne…hagynunk… - nyöszörögtem ajkaiba, mire egy hosszú pillanatra lehunyta szemeit.  Azt hittem, hogy abba hagyja a csókot, de e helyett csak megszívta alsó ajkamat.

-          Tudom – falta tovább az ajkaimat, majd bosszúsan felmordult. Az éppen csörögni kezdő mobiljához kapott, és bosszúsan beleszólt. – Igen, Dave!

Visszafojtottam egy mosolyt, majd kikászálódtam az ágyból, és a melleimet eltakarva a fürdőszobába indultam.

-          Tartsd egy percre – hallottam meg szerelmemet, majd éreztem forró ajkait a nyakamon, melyek lefelé kezdtek haladni a hátamon. A gerincem mentén le egészen a derekamig. Kirázott a hideg, és mélyet sóhajtottam, hogy ne vessem rögtön rá magamat, bár hatalmas volt a kísértés.

-          Edward - hallottam meg a még emberi fülnek is hallható szólítást a telefonból, majd éreztem egy lágy szellőt.

Mikor Edward beszélgetni kezdett Dave-vel, elindultam kissé remegő lábakkal a fürdőbe, hogy míg lenyugszom távol legyek érzéki megkísértőmtől.

-          Igen, Nagyi! – bólogattam unottan, mikor a nagymamám kérdezősködött a sulis barátaimról. Igazából az egyetlen téma, ami érdekelt volna, az Edward, de róla nem beszélhettem túl sokat, mert féltem, hogy még a végén elkezdik az esküvőnket tervezgetni. Ettől pedig Edward tuti sokkot kapott volna.

Szerelmemnek teljesen igaza volt: iszonyatosan hosszú ez a három nap. Még csak alig pár órája érkeztünk meg a nagyszüleimhez, de már most kibírhatatlanul hiányzik.

Még mindig kirázott a hideg, mikor arra gondoltam, hogy miket csináltunk tegnap, de igyekeztem nem ezekre gondolni, nehogy a pirulásom eláruljon.

Igazából imádtam a nagyszüleimet. Szerettem, hogy mindig nekem adtak igazat, ha esetleg anyuval vitába keveredtünk. De az unokatestvéreimet nem túlságosan kedveltem.

Ők teljesen mások voltak, mint én. Csak úgy sütött belőlük az elégedettség és az önbizalom. Nem ezeket a tulajdonságokat nem kedveltem bennük, hanem azt, hogy képesek voltak akármit megtenni a céljaik eléréséhez.

Ezekben a családi találkozós napokban el kellett őket viselnem, és meg is kellett osztanom velük a szobámat.

Mivel anyának két testvére volt, ezért négyszeresen részesültem unokatestvéreim társaságában. Név szerint: Bianka, Josh, Nina és Tom.

Mindegyikük gyönyörű, okos és beképzelt volt. Szerencsére ezt a Nagyi is észrevette, és ezért mindig engem részesített előnyben. Ezt természetesen én nem bántam.

Mint mindig, most is hozták a formájukat, és elmesélték a legérdektelenebb kis részleteket is abból a versenyből, melyet természetesen megnyertek. Most Nina és Tom voltak a szenzáció a családban. Rendszerint megnyertek minden versenyt, amelyen indultak.

Amíg ezt a hihetetlenül fontos beszámolót előadták a vacsora közben, és addig unottan tologattam a tányéromban a rizst. Csak most jöttem rá igazán, hogy mennyire elveszett vagyok Edward nélkül. Nem tudtam nélküle létezni, és ez kissé bosszantott. Imádtam őt, de tudtam, hogy nem kéne ennyire kivonnom magamat az emberi világból.

De aztán, ahogy elnéztem az unokatestvéreimet, és anya testvéreit, rájöttem, hogy nekem erre nincsen szükségem. Akármennyire is lett volna helyes az, hogy az emberi világban maradok, nem éreztem volna jól magamat.

Örökké Edwarddal akartam lenni, ami annyit jelentett, hogy én is vámpír akarok lenni. Nem tudtam, hogy ez, hogyan lehetséges, de akartam. És rájöttem, hogy nem csak ebben a percben akarom. Már amióta ismertem Edwardot, tudtam, hogy van benne valami furcsa, de csábító. Akkor még nem tudtam, hogy milyen csodás is Ő, de vonzódtam hozzá, valamint hasonlítani akartam rá. Én is olyan erős és bátor akartam lenni, mint Ő. És az sem elhanyagolható tény, hogy már kicsi koromtól kezdve rajongok a vámpírokért. Lehet, hogy ez valamilyen jel… - elmélkedtem magamban, de nem tudtam befejezni a gondolatmenetemet, mert anya hangosan felszólalt.

Először meglepődtem, mert ez nem jellemző rá, de aztán rájöttem, hogy valamit be akar jelenteni.

Enyhe kíváncsiság fogott el, mert fogalmam sem volt, hogy miről akar beszélni, de még túlságosan lefoglalt a felfedezésem. Vámpír akarok lenni!

-          Szeretnék nektek egy nagyon fontos dolgot elmondani – kezdte anya, és kényszerítettem magam, hogy rá figyeljek. – Lehet, hogy nem ez a legjobb pillanat, de úgy érzem, hogy itt az ideje, hogy megtudjatok egy fontos dolgot – hallgatott el egy pillanatra. Nem értettem ezt a hezitálást, de miután Ethan bíztatóan megsimogatta a kezét, folytatta. – Terhes vagyok!

Szinte hallani lehetett akkorát koppant az állam. A szemeim vészesen kikerekedtek, és fogalmam sem volt, hogy most örüljek-e vagy sírjak.

Az első, ami erről a kijelentésről az eszembe jutott, az az előzmények voltak, amelyekről én sem akartam tudni. A második pedig az volt, hogy ismét osztoznom kell valakivel az édesanyámon. Ez kissé fájt, de aztán ahogy a kezdeti sokk elmúlt, rájöttem, hogy mennyire örülök ennek. Kistesóm lesz – örvendeztem magamban.

Mindig is vágytam egy kistesóra, akivel játszhatok, és akit babusgathatok. Nem gondoltam volna, hogy ez tizenhat éves koromra fog bekövetkezni, de meglepően jó érzés volt. Igaz, még egyáltalán nem is kerekedett anya pocakja, de már most izgalommal töltött el, hogy ott van bent az én kistesóm.

Így hát az a három nap szinte tökéletesen telt. Pár bosszús pillanatot okoztak az unokatesóim, és az, hogy mennyire hiányzik Edward, de összességében jól éreztem magam. Bár nem tiltakoztam, mikor korábban indultunk haza…

Hihetetlenül vártam, hogy végre találkozzak Edwarddal, és ezt anyuék is észrevették. De szerencsére nem tették szóvá.

A kapcsolatom is jobb lett Ethannel, és ennek mindhárman örültünk. Főleg, hogy hamarosan az ő gyermeke lesz a tesóm.

Azonban most, hogy tudtam, van még egy ok, hogy az emberi világban maradjak, kissé összezavart. Tudtam, hogy mit akarok: Edwardot. De most, hogy testvérem lesz, nem siethetem el a vámpírrá válásomat. Erről feltétlenül beszélnem kell Edwarddal…

Úgy ugrottam ki a kocsiból, mint egy öt éves, mikor megláttam Edwardot az autójának támaszkodva a felhajtónkon.

Mikor odaértem hozzá, rögtön a nyakába vetettem magam. Úgy tűnt, hogy neki is nagyon hiányoztam, mert szorosan magához húzott, és mélyen beszívta az illatomat.

Legszívesebben letámadtam volna, mikor én is megéreztem az illatát, de mégsem tehettem, amikor itt vannak anyuék. Ezért saját magammal való küzdelmek árán lemásztam róla, de a kezét nem voltam hajlandó elengedni.

Meglepődtem, mikor megláttam, hogy már a szüleim be is mentek a házba, de azért alaposan körbepásztáztam a terepet.

-          Már bementek – hajolt közelebb Edward, nekem pedig megakadt a lélegzetem. Hihetetlen volt, hogy még nem sikerült megszoknom, hogy vele járok, és akkor csókolózhatunk, amikor akarunk.

-          Úgy hiányoztál – motyogtam szájára, mire édesen elmosolyodott.

-          Nekem is nagyon hiányoztál. – Felsóhajtottam, mert az utolsó szavakat már a csókunkba lehelte, majd édes nyelve kergetőzni kezdett az enyémmel.

Fogalmam sem volt, hogy mennyi ideig csókolózhattunk, de aztán egyszer csak elhúzódott. Kissé szédültem, de nem tudtam, hogy Edward csókjától, vagy a levegőhiánytól. Valószínűleg mindkettőtől.

-          Mi lenne, ha átjönnél hozzánk? – suttogott bele a fülembe, majd gyengéden megharapta. A vágy ismét feltörni készült, de tisztában voltam vele, hogy ebben a pillanatban nem csókolhatom fulladásig Edwardot. Szerelmem hangsúlya nem hagyott kétséget afelől, hogy miért is kéne átmennem hozzá. A hasam izgatottan összeszorult, mikor arra gondoltam, hogy végre ő kezdeményezett.

-          És mit csinálnánk nálatok? – hajoltam közelebb hozzá.

-          Amit csak akarsz – suttogta az ajkaimat fixírozva.

-          Akkor elkéredzkedem – fordítottam neki hátat mosolyogva, és berohantam a házba.

-          Nem gondoltam volna, hogy elenged – áradoztam Edwardnak vigyorogva, mert hihetetlennek tartottam, hogy anya megengedte, hogy nála aludjak. – Nagyon imádhat téged, ha így megbízik benned – néztem rá végül gyanakvóan, de ő csak megrántotta a vállát.

-          Ellenállhatatlan vagyok.

-          Tudom – forgattam a szemeimet, mire rám kapta a tekintetét.

-          Adj egy csókot – kért édesen, mire meglepődtem.

-          Nem tudsz várni, míg hozzátok érünk? – hajoltam közelebb hozzá, de csak végig szántottam nyelvemmel az ajkának ívét.

-          Ezt még visszakapod – fenyegette meg vágytól csillogó szemekkel, mire fülig vörösödtem.

-          Egyébként otthon van a családod? – kérdeztem kissé félve. Tudtam, hogy a szuperhallású vámpírok mindent hallani fognak abból, amit csinálunk, és ettől kissé rettegtem. Már előre láttam magam előtt, hogy Em milyen elégedett fejet fog vágni, és tudtam, hogy most Edwarddal már jóban vannak, de kétlem, hogy utána is ez lesz a helyzet.

-          Nem – nyugtatott meg szerelmem, mire megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. – De most kérem a csókomat – állította le az autót, és egy fél másodperc múlva az ajkaimra tapadt.

Olyan hevesen csókolt, hogy csak akkor vettem észre, hogy már a szobájában vagyunk, mikor elfektettem az ágyon, és fölém hajolt.

Édes nyelve folyamatosan cirógatta az enyémet, és körbe járta szám minden szegletét, míg keze a combomat markolászta, majd végül rákulcsolta a derekára. Ezután egyik keze a csípőmre vándorolt, és hol megszorította fenekemet, hol pedig a pólóm alá nyúlva simogatta hátamat.

Végül elhúzódott, és ajkaival a nyakamat kezdte kényeztetni. Hangosan felsóhajtottam, mikor nyelve végigsiklott az érzékeny bőrfelületen, amitől kirázott a hideg.

Nyelve a fülemnél állapodott meg, ami újabb remegéshullámokat okozott a testemnek. Úgy tűnt, hogy Edwardnak ezek tetszettek, mert nekem nyomta a csípőjét, amitől felnyögtem. Nem csak attól, hogy férfiassága nekem nyomódott, hanem azért is, mert egy ötletem támadt, hogyan lehetnénk együtt úgy, hogy nem szegünk meg egy Edward által felállított szabályt sem…