Sajnálom... Ihlethiány...

Igen, sajnos ez a helyzet. Megírtam a fejezet felét, de egyszerűen nem tudok továbbjutni már több mint két hete... Ráadásul a feji első része sem lett a legjobb. Tényleg sajnálom, de egyszerűen semmi ihletem sincsen.
Esetleg ha lenne valami, amiről szívesen olvasnátok, komiban kérlek írjátok meg, hátha megszáll tőle az ihlet. :)
Egyébként nagyon köszönöm a komikat, és azt, hogy vártok rám! :) <3>

Ízelítő:

Sajnos nem úgy alakult a hétvégém, ahogy terveztem, és nem tudtam befejezni a fejezetet. Bocsánat, tényleg nagyon sajnálom. De hoztam nektek egy kis ízelítőt. :$


Ízelítő:

Kikerekedett szemekkel fékeztem le, ahogy rájöttem, hogy én is csillogok. Gyönyörű, fénylő bőröm ezerfelé szórta a fényt körülöttem. Ez emlékeztetett rá, hogy még nem láttam magamat az átváltozás után.

-          Valami baj van? – jött vissza Edward, és aggodalmasan nézett rám. Valószínűleg nem hallotta a gondolataimat.

-          Hogyan nézek ki? – kérdeztem idegesen. Összeráncolta a homlokát. – Ugye nincsenek rajtam égési sérülések?

-          Dehogy – mosolygott rám. – Igazán szép vagy.

-          Köszönöm – húztam el a számat. Ez nem volt kielégítő válasz. Azt akartam tudni, hogy az én Edwardomnak tetszem-e. – És Edward mit szólt hozzám? Nagyon megváltoztam?

            -    Oh, szóval ez érdekel… – villantott rám egy kedves vigyort.