Sziasztok! Itt a friss, de szerintem elég gyatra lett és nagyon rövid! Azért remélem, hogy tetszeni fog nektek! :) :$
24. Bizalom:
A mindennapjaim olyan tökéletességben teltek el, hogy a sok örömteli emlékből ki sem tudtam választani, hogy melyik a legboldogabb.
Ésszerű módon kellett volna tartanom attól, hogy jön valami, ami elrontja a boldogságomat, de képtelen voltam másra koncentrálni Edwardon kívül. Ő volt az, aki kitöltötte minden percemet. Ha nem volt velem, akkor folyamatosan rágondoltam. Viszont ha velem volt, állandóan a nyakán lógtam: csókolgattam, simogattam és ölelgettem. Lehetetlen volt visszafogni magamat. Túlságosan élveztem, hogy vele vagyok, és hatalmas szerencsémre Edward nem mondta, hogy zavarja a túlzott nyomulásom. Teljesen biztos voltam benne, hogy más fiú már rég dobott volna e miatt, de Edward - a szerelmem, akinek a bevésődése vagyok- nem tett volna ilyet.
Az életem nem csak ezen a téren volt tökéletes. Végre sikerült egy kicsit jobban összebarátkoznom Ethannel, és ennek anyu örült a legjobban. Imádott édesanyám azt gondolta, hogy ez a nagy változásnak, ami bennem végbe ment, Edward az okozója. E miatt csak még jobban imádta Edwardot.
A kapcsolatunk kezdett tökéletessé alakulni. Edward sokkal jobban kijött anyuval, mint az átlag fiúk a szerelmük édesanyjával. Anyu rajongott a szerelmemért, és ennek én kifejezetten örültem. Edward szinte álladóan nálunk volt. És szerencsére nem csak a délutánokat töltötte nálunk, hanem a szombati és vasárnapi napokat is.
Ethan és Edward kapcsolata elég jónak mondható volt. Sohasem veszekedtek, de nem is osztottak meg egymással titkokat. Nem mintha Edward elmondhatta volna az igazságot, de legalább anyuval mindig megbeszélte, hogy mit kéne vennie nekem.
Igazából nem volt ajándékokra szükségem, de mikor láttam az elégedettséget Edward arcán, hogy sikerült meglepnie, nem is szóltam neki. Tényleg lélegzetelállító ajándékokat kaptam tőle, bár néha túl drágának találtam őket. Ezt néha megemlítettem, és ezek után mindig csak egy kis apróságot kaptam tőle. De ez is egy darabig tartott, és végül mindig visszatért az értékes gyűrűkhöz, karkötőkhöz és nyakláncokhoz.
Egy hónapos évfordulónkat együtt töltöttük La Pushban – ami mára a kedvenc helyemmé vált. Kivételesen nem volt senki velünk, csak kettesben voltunk. Iszonyatosan élveztem ezt, és megtiltottam Edwardnak, hogy vegyen nekem valamit. Először nem tetszett neki, de végül meggyőztem, hogy így lesz a legjobb. És igazam lett. Elmagyaráztam neki, hogy akármit vesz nekem az nem fog felérni azzal, hogy ő van nekem. Féltem, hogy ezt esetleg sértésnek veszi, de nem ez történt. Tökéletesen megértette, hogy mire gondoltam, így beletörődött a tiltásomba.
- Annyira fogsz hiányozni! – panaszkodott Edward, és meleg lélegzete csiklandozta a nyakamat.
- Csak három nap – simítottam végig a hátán. A szobámban voltunk, és még az évfordulónk napját töltöttük, ami egyet jelentett azzal is, hogy holnap – az őszi szünet első napján – elutazom anyuékkal a nagyszüleimhez. Edward az ágyamon ült, én pedig szemből az ölében csücsültem, és igyekeztem meggyőzni magam, hogy túl lehet élni három napot nélküle. Persze, ebben nem voltam teljesen biztos, mert még nem volt példa rá, hogy hetvenkét órát külön töltöttünk volna azóta, hogy jártunk.
- Három nagyon hosszú nap – mormolta a bőrömbe, és hirtelen hátradöntött. Rögtön fölém helyezkedett, és a lábaimat a derekára kulcsolta. Nyeltem egy nagyot, mert tudtam, hogy most mi következik. Nagyon hosszú csókolózások sorozata…
Egyik kezemmel beletúrtam a hajába, és a fejét közelebb húztam. Nyelveink jól ismert mozdulatokkal cirógatták egymást, és az, hogy ismertük a másik reakcióit, csak még érzékibbé tették nedves csókunkat.
Szinte faltam az ajkait. Már régen eltűnt a félénk énem, és csak arra vágytam, hogy még közelebb legyek Edwardhoz.
Edward idegesítőn megtartotta azt, hogy amíg nem szólok anyunak arról, hogy úgy is szeretnénk együtt lenni, addig még a gyakorlást is hanyagoljuk. Bár e miatt nem akartam nyavalyogni, de azért zavart. Főleg, hogy szinte szomjaztam Edwardra. De szerencsére a csókokat nem hanyagoltuk. Igaz, hogy amikor olyan helyeken simogattam Edwardot, rögtön leállított. Ilyen testrésze volt például a hasa, a csípőcsontja és a belső combja.
- Annyira kívánlak - suttogta váratlanul az ajkaimba. Már így is szinte remegtem érte, hogy teljesen együtt legyünk, de tudtam, hogy nem fogja megszegni a szavát.
- Én is kívánlak - válaszoltam kipirulva, de már tudtam, hogy ez csak a vágy tombolása miatt van. Már nem éreztem szegyen érzetet a miatt, hogy kívánom Edwardot. Hiszen ez a legtermészetesebb és legtisztább dolog az egész világon.
Viszont az meglepett, hogy Edward ajkai hirtelen eltűntek az enyémekről, és egy határozott mozdulattal megszabadult a pólójától. Most ez hatalmas boldogsággal töltött el, mert nem csak gyönyörködhettem benne, hanem érezhettem is a csupasz bőrét.
Még mikor elkezdtünk járni, biztos voltam benne, hogy nem mertem volna gátlástalanul átvetni a lábamat Edward derekán. Azonban most ezt szégyenérzet nélkül tettem meg. És Edward izzó tekintete biztosított róla, hogy ő sem bánja.
Még mielőtt lovagló pózban helyezkedtem volna el rajta, ellöktem az ágyon, így a hátán feküdt, és tökéletes hozzáférési lehetőségem volt.
Végig nyaltam az alsó ajkát, mire felmorrant, és szenvedélyesen csókolni kezdett. Annyira boldog voltam, hogy végre felengedett Edward ellenállása hogy még az sem érdekelt, hogy talán túl hangosak vagyunk, anyuék pedig lent tévéznek.
Igazából Edward vágyakozó tekintetén kívül nem is tudtam mással foglalkozni, ezért is ért váratlanul, hogy szerelmem kezei a pólóm alá kalandoztak. Először meglepődtem, de végül elégedetten nyugtáztam, hogy Edward sem bírja ki nélkülem egy hónapnál tovább. Bár ez a tény kicsit bosszantott. Kellett egy hónap, míg megtört a jég - sóhajtottam magamban csalódottan.
Edward egyik keze lepkeszárny finoman végigsimított a hátamon, és átsiklott a melltartópántom mentén. Kissé szédültem attól, hogy felszínesen veszem a levegőt, de semmi pénzért nem állítottam volna le Edwardot. A másik keze a combomat markolta, és olyan közel húzta a testemet az övéhez, hogy szinte egybe olvadtunk. Vágyakozó gombóc nőtt a hasamba, ha arra gondoltam, hogy csak pár anyag választ el ettől minket ténylegesen.
Aztán egyszer csak úgy tűnt, hogy Edwardnak elege lett a pólóm zavaró jelenlétéből, mert egy gyorsa, határozott mozdulattal lerántotta rólam. Meglepetten pislogtam rá, de ő csak pimaszul elvigyorodott.
- Megígértem, hogy gyakorolni fogunk! - nyalta meg a fülcimpámat, mire kirázott a hideg, és minden értelmes gondolat kiszállt az agyamból. Hirtelen fordított a helyzetünkön, így megint ő tornyosult felém.
Teljesen elvesztem bársonyos érintéseiben, és abban, ahogy a szinte csupasz felsőtestem Edward mellkasához simult. Míg szerelmem a nyakamat csókolgatta és harapdálta, én szinte önkívületi állapotban sóhajtoztam.
Tálán percek is elteltek mire feltűnt, hogy Edward keze túl sokszor téved a melltartóm kapcsa felé.
Borzongás futott végig a testemen, és gondolkozás nélkül nyúltam hátra és kapcsoltam ki a csatot.
A kattanó hanggal egyszerre tört fel Edward torkából egy furcsa morgás.
Meg sem fordult a fejemben, hogy talán ez veszélyes is lehet, de még akkor sem bizonytalanodtam el, mikor Edward izzó tekintetét az enyémbe fúrta.
- Nem kellene ennyire felelőtlennek lenned - simította le a vállamról az egyik pántot. A légzésem, ha lehet még jobban felgyorsult, és nagyon nehéz volt Edward szavaira figyelnem. - Veszélyes, hogy ennyire akarlak - csókolta végig azt a bőrfelületet, melyet eddig a pánt takart. - Ha tudnád, hogy mennyire izgató, ahogy itt fekszel alattam, és csak az enyém vagy! Ha tudnád, hogy mennyire akarlak! Legszívesebben azonnal a magamévá tennélek!
- Bízom benned! - nyöszörögtem erőtlenül, epekedve a folytatásért.
- Pedig nem kéne - suttogott bele a kulcscsontomba.
Meg sem várta, hogy talán reagálok valamit, rögtön csókolgatni kezdte mellem felső ívét. Egyik keze finoman megmarkolta a másik halmot, mire hangosabban felnyögtem. Kezdett elviselhetetlen lenni a testemben tomboló forróság, és ezzel párhuzamosan lettek hangosabbak a nyöszörgéseim. Már arra sem tudtam figyelni, hogy talán a szüleim meghallják. Csak Edward létezett…
Az engem kényeztető édes ajkaik hirtelen meghúzták az érzékeny bőrt a mellemen, és ettől ívbe hajlott a hátam. Ez a mozdulat lehetővé tette a melltartóm félrecsúszását, így már semmi nem takarta el a felső testemet Edward elől.
Kissé félve pillantottam rá, de ő nem éppen a szemeimbe nézett. Elragadtatott tekintetét a melleimre tapasztotta, amitől kicsit zavarba jöttem.
Hallottam és láttam, hogy mekkorát nyelt, majd lehunyta a szemeit, és végül ismét találkozott tekintetünk.
Szóra nyitotta édes ajkait, de ezzel egyszerre az ajtó túloldaláról valaki bekopogott a szobámba…
